Komplex verselemzés

"Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni."

A vers szerkezetileg egyértelmüen 2 részre tagolható. Az első egységet az első és a második sor alkotja, a másodikat a 3. és a 4. sor. Ezt már a rimképletből is kiderül: A A B B. A verset az teszi igazán nagy müvé, hogy egyszerre tartalmaz személyes és általános igazságokat. Ezt már a felütésnél érzékelhetjük, a költő 2x szólitja meg a bocit és ezzel tudatja velünk, hogy valójában nem egy, hanem két bociról van szó!)
Az egyik boci természetesen a költő, akinek szerelmi bánata van. Feltünő, hogy az első szerkezeti egységben egyáltalán nem találhatók meg az igék, már ez is leülepedettség, elhagyatottság érzetét kelti bennünk. De ezt csak fokozzák a két sorban halmozottan előforduló oppoziciók.
A két sor már önmagában is oppoziciót alkot /van egy boci, aki tarka, de nincsen se füle, se farka/, a "füle" szó magashangrendüsége is éles ellentétben áll a "farka" szó mély hangrendüségével, a "tarka" szó pedig önmagában alkotja a legerősebb oppoziciót, hiszen egyszerre fehér és fekete.
Ennyi ellentét nem lehet véletlen, és nem is utalhat másra, mint a szerelem természetének kettősségére, ami Catullus óta minden jelentős szerelmes vers sajátja. Egy embert látunk magunk előtt, aki bár "tarka", vagyis a költőiség minden szépségével, rútságával, örömével, bánatával fel van ruházva, mégis hiányérzete van. Ez a hiányérzet minden beteljesületlen szerelem sajátja, a kedvese nélkül a költő sem érzi teljes embernek magát, és ezt vetiti elénk nagyon találóan egy fületlen és farkatlan boci képében.
A második szerkezeti egységben csak fokozódik a magányosság és az üresség érzete. Itt jelenik meg a versben szereplő egyetlen ige, ez viszont annál kérlelhetetlenebbül, visszavonhatatlanabbul: "megyünk". Az egész verset átszövő kettősség itt is megtalálható. Hiszen szó van egyszer a költő érzéseiről, amik egytől egyig elhagyják a költőt, aki már képtelen arra, hogy eltartsa őket, és elköltöznek valaki másba, aki még képes táplálni őket, vagy "ahol tejet kapni", és szó van az egész társadalomról, akiket eddig verseinek tejével itatott a költő, és akik szintén mind elpártoltak tőle, mivel szerelmi bánatában képtelen költeményeivel éltetni őket.
A másik, az általános érvényü boci maga az élet. Ittaz első szerkezeti egység azt jelenti: az élet sokszinü, de nincs semmi értelme. Felmerülhet a kérdés, vajon miért maradt el a "de" kötőszó. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a költői nyelv állandó tömörségre törekszik, de ebben az esetben másról is szó van. Nem teljesen egyértelmü ugyanis a "de" szó használata. Felfoghatjuk úgy is, hogy itt éppen arról van szó: az élet sokszinü, mert nincsen semmi értelme. Hiszen ahogy valami értelmet kapna, sokkal egysikúbb lenne, esetleg értelmét vesztené. Ez egy újabb kettősség, amit a költő nem old fel, mindenki kedve szerint értelmezheti, de mindenesetre feltár egy olyan lehetőséget, hogy az élet értelme épp az élet értelmetlenségében rejlik.
A második szerk. egység egyértelmüen a fentiekben már emlitett "megyünk" ige köré csoportosul. Ez a rész /oda megyünk lakni, ahol tejet kapni/ természetesen a halálra vonatkozik. Rendkivüli jelentősége van itt a többes szám 1. személynek, vagyis mi mindannyian "megyünk", mi mindannyian meghalunk. Pontosan ez az, ami örökérvényüvé teszi a verset, hiszen a halál kérdése mindig is foglalkoztatni fogja az embereket. A vers tehát örök problémát feszeget, és végülis arra jut, a halál az életnél egy nyugodtabb világot biztosit majd "ahol tejet kapni", tehát ahol nem kell megfejteni az élet tehenét ahhoz, hogy boldogok lehessünk.
Itt tehát közvetve mégiscsak kiderül, mit tarta a költő az élet igazi céljának: hogy fáradozva, olykor áldozatokat hozva végül is boldogok legyünk. Ez a vers mondanivalója, örök tanulsága, ami ebbe a játékos formába öntve olyan meggyőzően szakad ki a versből, hogy méltán sorolhatnánk ezt a költeményt a legmaradandóbb müvészi alkotások közé.

Olvassuk el a verset még 1x:

"Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni".

Ugy milyen másként szól most a vers, hogy a mélyére hatoltunk?????